Szókratész kérdéseket tett fel. Beszélgetőpartnerei válaszokat adtak. Ő további kérdéseket tett fel. A válaszok összeomlottak. Az összeomlásból egy jobb kérdés született. Ez a gyakorlat, amelyet Platón párbeszédei ábrázolnak, a dialektika egyik gyökere. Egy másik Hegelé, aki egy olyan folyamatot írt le, amelyben egy tézis létrehozza az antitézisét, és a köztük lévő konfliktus szintézist hoz létre. A szintézisből új tézis lesz, és a folyamat folytatódik. Az, hogy Hegel pontosan ezeket a kifejezéseket használta-e, vitatott. A minta ettől függetlenül befolyásossá vált.

A dialektika nem csupán érvelési módszer. Az eszmék fejlődésének elmélete. Hegel számára a történelem ellentmondásokon keresztül halad a nagyobb szabadság és öntudat felé. Marx fogta a dialektikát, és anyagi alapokra helyezte. Az eszmék nem mozgatják a történelmet, hanem a gazdasági viszonyok. Az osztályharc a motor. A dialektikát a teológiában, az irodalomkritikában és az oktatásban is használták. Mindegyik esetben ugyanaz a központi gondolat: az igazság ellentétes álláspontok összecsapásából fakad, nem pedig egyetlen, elszigetelt nézőpontból.

A dialektika formái

• Socratic. Kérdezések a tudatlanság leleplezése és a betekintés serkentése érdekében.
• Hegeliánus. Tézis, antitézis, szintézis mint történelmi folyamat.
• Marxista. Az anyagi viszonyok és az osztálykonfliktusok változást idéznek elő.
• Dialogical. Az igazság a beszélgetésből derül ki.

A dialektika nem kompromisszum. A szintézis nem félúton van a tézis és az antitézis között. Egy új álláspont, amely megőrzi mindkettőben azt, ami érvényes.