A köznyelvben az érvelés harcot jelent. A filozófiában struktúra. Az érvelés olyan állítások halmaza, amelyekben néhány, premisszának nevezett állítást egy másik, konklúziónak nevezett állítás alátámasztására kínálnak. A premisszáknak indokokat kell adniuk a konklúzió elfogadására. Az, hogy sikeresek-e, már más kérdés.

Az érvek két fő formában léteznek. A deduktív érvek célja a következtetések garantálása: ha a premisszák igazak és a forma érvényes, akkor a következtetésnek is igaznak kell lennie. Az induktív érvek célja a következtetések valószínűsítése. Egy deduktív érv lehet érvényes, de megalapozatlan, ha egy premissza hamis. Az induktív érv lehet erős vagy gyenge attól függően, hogy mennyire támasztja alá a premisszák. A filozófusok megkülönböztetik az érvényességet, amely a formára vonatkozik, a megalapozottságtól, amelyhez érvényes forma és igaz premisszák is szükségesek. Megkülönböztetik az érveket a magyarázatoktól is, amelyek feltételezik a következtetést, és megpróbálják bemutatni, hogy miért van így.

Az érvelés részei

• Helyszínek. Indoklásként felhozott állítások.
• Következtetés. Az állítás alátámasztva.
• Következtetés. A premisszák és a következtetés közötti kapcsolat.
• Érvényesség. Vajon a következtetés szükségszerűen következik-e.
• Megalapozottság. Érvényesség plusz igaz premisszák.

Az érvelés felismerése azt jelenti, hogy megtaláljuk a következtetést, és megkérdezzük, mi támasztja alá azt. Ez a készség központi szerepet játszik a filozófiában, a jogban, a tudományban és a mindennapi döntéshozatalban.