A hullámvölgy és a hullámkorona közötti függőleges távolság a hullámmagasság. Egy adott tengerállapot mellett az egyes hullámok eltérőek; a jelentős hullámmagasság – amely nagyjából a hullámok legmagasabb egyharmadának átlaga – az előrejelzésekben és a tervezésben használt standard statisztika.

A hullámmagasság a szél sebességével, időtartamával és a hullámtörés által meghatározott fizikai határig növekszik. Sekély vízben a magasság tovább növekedhet a zátonyok kialakulásával, mielőtt a hullám megtörne. A kóbor hullámok a környező tenger jelentős magasságától messze meghaladó extrém hullámokat képviselnek.

A tengerészek, a tengeri mérnökök és a part menti gazdálkodást végzők pontos hullámmagasság-információkra támaszkodnak. A műholdak a radarjelek alakja alapján mérik a magasságot; a bóják pedig közvetlenül gyorsulásmérőkkel vagy nyomásérzékelőkkel. A numerikus hullámmodellek globálisan előrejelzik a magasságot, és folyamatosan validálják ezeket a megfigyeléseket. A tipikus hullámmagasság még mérsékelt növekedése is felgyorsíthatja a part menti eróziót az idő múlásával.

• Függőleges távolság a vályútól a csúcsig
• A jelentős hullámmagasság a legfontosabb statisztika
• A széltől, a hozamtól és a vízmélységtől függ
• Bóják és műholdak mérésével