Amikor a Hold és a Nap együtt áll a Földdel – újholdkor és teliholdkor –, gravitációs vonzásuk felerősíti egymást. Ennek eredményeként tavaszi dagály alakul ki, amelynek során a legnagyobb a dagályszint és az apályszint közötti ingadozás. A nevével ellentétben a tavaszi dagály egész évben előfordul, nagyjából kéthetente.

Az átlagosnál magasabbak a dagályok, az apályok pedig alacsonyabbak. A part menti áradások kockázata a tavaszi dagály idején fokozódik, különösen akkor, ha viharokkal vagy erős szárazföldi széllel egybeesik. Az árapálykor élőlények a holdhónap leghosszabb kitettségi és elmerülési idejét tapasztalják. Az ellenkező fázis, a szűkös dagály, a negyedholdaknál jelentkezik, amikor a legkisebb az emelkedés.

Az árapály-táblázatok pontosan előrejelzik a tavaszi és a szárazföld közötti ciklusokat. A part menti geometria általi lokális felerősítés miatt a tavaszi árapály-tartományok kivételes helyeken, például a Fundy-öbölben, meghaladhatják a tíz métert. A tengerészek és a part menti mérnökök a tavaszi-szanárföldi ciklus köré ütemezik a kritikus műveleteket.

A tavaszi dagály feltárhatja azokat az árapályzónákat, amelyek a hónap többi részében rejtve maradnak.