Amikor folyékony kőolaj kerül a tengeri környezetbe, olajszivárgás keletkezik. A szivárgások a krónikus kis szivárgásoktól a katasztrofális kutak kipukkadásaiig és tartálykocsi-balesetekig terjedhetnek. Az olaj szétterjed a felszínen, bevonja a partvonalakat és az állatokat, és kémiai összetételétől és az időjárástól függően lesüllyedhet vagy kátránygömböket képezhet.

Azonnali hatások közé tartozik a tengeri madarak és tengeri emlősök megfojtása, a halakra és gerinctelenekre gyakorolt ​​mérgező hatások, valamint a part menti élőhelyek elszennyeződése. A hosszabb távú hatások az olaj típusától, a reagálás hatékonyságától és az érintett ökoszisztémák érzékenységétől függenek. A tisztítási módszerek közé tartoznak a gátak, a lefölözők, a diszpergálószerek, az ellenőrzött égetés és a part menti lemosás, mindegyiknek megvannak a maga kompromisszumai.

A jobb hajótervezés, üzemeltetési gyakorlatok és szabályozás révén a megelőzés csökkentette a nagyobb kiömlések gyakoriságát, de a kockázat továbbra is fennáll, bárhol is bányásszák vagy szállítják az olajat. A múltbeli kiömlések tudományos vizsgálatai továbbra is tájékoztatják a reagálási stratégiákat, és dokumentálják a helyreállítási időket, amelyek évektől évtizedekig is eltarthatnak.

• Kőolaj kibocsátása az óceánba
• Károsítja a vadvilágot és a part menti élőhelyeket
• A reagálás magában foglalja az elszigetelést, a visszanyerést és a diszpergálószerek használatát
• A megelőzés továbbra is a leghatékonyabb stratégia