Néhány élőlény olyan körülmények között is jól érzi magát, amelyek a legtöbb életet elpusztítanák – forráspont feletti hőmérsékleten, zúzós nyomáson, szinte teljes sötétségben, vagy mérgező fémekben és gázokban gazdag kémiai környezetben. Ezeket a specialistákat extremofileknek nevezik. Az óceán, különösen annak mély és hidrotermális környezete, az egyik elsődleges élőhelyük.

A termofilek és hipertermofilek a fekete füstölők szellőzőnyílásait népesítik be; a piezofilek tolerálják az árkok nyomását; a pszichrofilek pedig a sarki és mély hideg vízben virágoznak. Sokan közülük mikrobák, de néhány állat, például bizonyos szellőzőcső-férgek és kétéltűek is megfelelnek a kritériumoknak. Enzimjeik és membránjaik alkalmazkodtak ahhoz, hogy stressz alatt is működőképesek maradjanak, ami tudományos ismereteket és potenciális biotechnológiai alkalmazásokat kínál.

Az extremofilek létezése kibővítette a Földön ismert lakható körülmények körét, és tájékoztatást nyújt a Naprendszer más részein található élet utáni kutatásokhoz. Tanulmányozásuk speciális nyomástartó edényeket, magas hőmérsékletű inkubátorokat és gondos mintavételt igényel, amely megőrzi az in situ körülményeket. Minden új kürtőmező vagy jég alatti tó olyan élőlényeket hoz létre, amelyek korábban nem látott alkalmazkodással rendelkeznek.

• Szélsőséges körülmények között is virágzó élőlény
• Gyakori a szellőzőnyílásoknál, árkoknál és sarki tengereknél
• Mikrobákat és néhány állatot is tartalmaz
• Információkat nyújt az asztrobiológiának és a biotechnológiának