A rétegfelhők egy alacsony, szürke, jellegtelen réteg, amely takaróként borítja az eget. Ezek a felhők a felszínhez közel helyezkednek el, gyakran csak néhány száz méterrel a talaj felett, és vízszintesen több száz kilométerre is kiterjedhetnek.

A rétegfelhő stabil levegőben keletkezik, amikor a nedves levegő telített szintre hűl, gyakran enyhe emelés vagy hideg felülettel való érintkezés hatására. A rétegfelhőből gyakran hullik gyenge szitálás vagy köd. Amikor a felhő metszi a talajt, köddé válik.

Az egyenletes szürke megjelenés unalmas, borult napokat eredményez. A felhők alatti látási viszonyok általában jók, kivéve, ha szitálás történik. A rétegfelhő hosszú ideig fennmaradhat, amíg a légtömeg változása vagy a szél erősödése fel nem szakítja a réteget.

A pilóták az alacsony rétegzettséget olyan felső határnak tekintik, amely korlátozhatja a vizuális repülési műveleteket.