Egy olyan összehasonlítás, amely a „hasonló” vagy „olyan” jelzőt használja, hasonlat. Az „Az én szerelmem olyan, mint egy vörös, vörös rózsa” és az „úgy harcolt, mint egy oroszlán” ismerős példák. A kifejezett jelző világosabbá és gyakran szelídebbé teszi az összehasonlítást, mint egy metafora, amely inkább azonosságot, mint hasonlóságot állít.

A hasonlatok folyamatosan jelennek meg a mindennapi beszédben és az irodalomban egyaránt. Segítenek megmagyarázni az ismeretlent az ismerősre hivatkozva, vagy élénkséget adnak két terület összekapcsolásával. Egy jól megválasztott hasonlat egy elvont tulajdonságot hirtelen kézzelfoghatóvá, egy hétköznapi cselekvést pedig hirtelen emlékezetessé tehet. A túlzottan használt vagy kiszámítható hasonlatok azonban elveszítik erejüket, és klisékké válnak.

Az írók megtanulnak olyan hasonlatokat alkotni, amelyek frissnek és pontosnak érződnek. A legjobbak az összehasonlítás mindkét oldalát megvilágítják: a téma tisztábban látható, és a hordozóeszközt is gazdagítja a váratlan asszociáció. A hasonlatok felismerése egyszerű; eredeti használatuk élethosszig tartó mesterség.