A morféma a nyelv legkisebb egysége, amely jelentést hordoz. Lehet egy egész szó, vagy egy szó része, például előtag, utótag vagy rag.

A „boldogtalanság” szó három morfémát tartalmaz: az „un-”, a „happy” és a „-ness”. Mindegyik jelentéssel bír. A szabad morfémák önmagukban is megállhatják a helyüket szavakként; a kötött morfémáknak más alakokhoz kell kapcsolódniuk. A nyelvek abban különböznek, hogyan csomagolják a jelentést a morfémákba. Egyes nyelvek nagymértékben támaszkodnak a ragozásra; mások viszonylag rögzített szóalakokat használnak, és a kapcsolatokat szórenddel és különálló részecskékkel közvetítik.

A gyerekek fokozatosan sajátítják el nyelvük morfológiai rendszerét, néha túláltalánosítják a szabályokat („goed” a „went” helyett), mielőtt elsajátítanák a kivételeket. A nyelvi zavarok szelektíven károsíthatják a morfológiai feldolgozást. A nyelvészek a morfémákat elemzik, hogy leírják a szavak belső szerkezetét és az új formákat létrehozó szabályokat.

A nyelvben a jelentés a morfémával kezdődik, a legkisebb, még jelentéssel bíró elemmel.