Miután egy élőlény megtanult reagálni egy feltételes ingerre, továbbra is meg kell tanulnia, mikor ne reagáljon. A megkülönböztetés képessége ez a finomítás. A kutya egy bizonyos hangmagasságú hangon nyáladzik, de egy kicsit magasabb vagy mélyebb hangon nem. A különbséget úgy képezzük ki, hogy az egyik ingert megerősítjük, a másik megerősítését pedig visszatartjuk.

Operatív helyzetekben ugyanez az elv érvényesül. Egy galamb egy zölddel világító billentyűt csipeget ételért, és figyelmen kívül hagyja a piros billentyűt. A folyamat élesebbé teszi az érzékelést és energiát takarít meg. Megkülönböztetés nélkül minden hasonló jelzés ugyanazt a reakciót váltaná ki, pazarló vagy veszélyes viselkedést eredményezve.

Az ingergeneralizáció az ellenkező tendencia: az eredetihez hasonló ingerekre reagál. A diszkriminációs tréning arra készteti a szervezetet, hogy finomabb határokat húzzon. Minél meredekebb az általánosítási gradiens, annál élesebb a diszkrimináció.

• Tanult képesség hasonló ingerek megkülönböztetésére
• Differenciálerősítéssel érhető el
• Az ingergeneralizáció ellentéte
• Az általánosítási gradiens meredekségével mérve

A mindennapi életben ez a készség akkor mutatkozik meg, amikor egy gyermek megtanulja, hogy csak bizonyos felnőttekhez lehet segítséget kérni, vagy amikor egy sofőr megáll a piros lámpánál, de nem a hasonló színű üzletek feliratainál.