A tizennyolcadik században írók és olvasók hálózata az értelmet, az empirikus kutatást és a reformokat támogatta. A felvilágosodás egy európai központú intellektuális és kulturális mozgalom volt, amely megkérdőjelezte a hagyományos tekintélyt a vallás, a politika és a tudás terén.

Olyan személyiségek, mint Voltaire, Rousseau, Kant és sok kevésbé híres résztvevő vitatkoztak a természetes jogokról, a tudományos módszerről, a vallási toleranciáról és a társadalom szerveződéséről. A szalonok, akadémiák és a nyomtatott irodalom terjesztette az eszméket a határokon átívelően. Nem minden felvilágosodás kori gondolkodás volt egységes; éles nézeteltérések voltak a változás ütemét és irányát illetően.

A felvilágosodás korabeli érvek befolyásolták az amerikai és francia forradalmakat, valamint a későbbi reformokat másutt. A kritikusok akkoriban és azóta is megjegyezték a mozgalom korlátait a nemek, a faj és a nem európai világ tekintetében. Öröksége magában foglalja mind a kritikai közgondolkodás ideálját, mind pedig az ideál hatóköréről szóló folyamatos vitákat.

• 18. századi mozgalom, amely az értelmet és a reformot hangsúlyozza
• Megkérdőjelezte a hagyományos vallási és politikai tekintélyt
• Terjedése nyomtatásban, szalonokban és akadémiákon keresztül
• Befolyásolta a forradalmakat és a későbbi politikai gondolkodást