Az ismétlődő háromdimenziós mintázatot alkotó atomok kristályt alkotnak. A rendezett belső szerkezet adja a kristályok lapos felületeit, jellegzetes szögeit és jellegzetes fizikai tulajdonságait. A legtöbb ásvány kristályként képződik, amikor az olvadék lehűl, vagy az oldatok túltelítetté válnak.

A kristályrendszerek a rács szimmetriáját osztályozzák – köbös, hatszögletű, tetragonális és egyebek. A habitus leírja a külső alakot, amely bizonyos növekedési körülmények között kialakul. A szennyeződések és a növekedési sebesség befolyásolják a színt és az átlátszóságot.

A nagy, jól formált kristályokat a gyűjtők nagyra értékelik, és optikai, elektromos vagy mechanikai tulajdonságaik miatt hasznosak az iparban. A geológusok a kristályok alakját és a közbülső növéseit vizsgálják, hogy értelmezzék az ásvány növekedési környezetének hőmérsékletét, nyomását és kémiai összetételét. A belső rendezettség az, ami végső soron megkülönbözteti az igazi kristályt az amorf üvegtől.

• Szilárd anyag rendezett atomelrendezéssel
• Jellegzetes arcokat és szögeket mutat
• Kristályrendszer és szokás szerint osztályozva
• Olvadékokból vagy oldatokból képződik