A tragikus hős olyan főszereplő, akinek végzetes hibája vezet a bukásához. A kifejezés Arisztotelésztől származik, aki a hőst magas rangú személyként írta le, akit a szerencse megfordulása ér. A bukást általában hamartia okozza – végzetes hiba vagy ítélőképesség-hiba.

Oidipuszban gőg van. Macbethben ambíció. Hamletben határozatlanság. A tragikus hős nem egyszerűen áldozat. Bizonyos felelősséget visel a sorsáért. Ez teszi történetüket tragikussá, nem pedig szomorúvá. Arisztotelész szerint a közönség szánalmat és félelmet érez. Sajnálatot a hős szenvedése iránt. Félelmet, hogy valami hasonló történhet velünk is. A tragikus hős gyakran túl későn ismeri fel hibáját. A felismerésnek ez a pillanata, az úgynevezett anagnorisis, az érzelmi csúcspont. A modern irodalomban a tragikus hős demokratizálódott. Willy Loman az Ügynök halálában ügynök, nem király. De bukása továbbra is az ősi mintát követi.

Kulcsfontosságú elemek

• Magas státusz vagy nagy potenciál
• Végzetes hiba (hamartia)
• A szerencse megfordulása
• A hiba felismerése
• Szánalom és félelem a közönség soraiban