A gondolatok nem mindig fogalmazáskész mondatokban jelennek meg. A tudatfolyam egy narratív technika, amely megpróbálja visszaadni a szereplő mentális élményeinek folyamatos, asszociatív áramlását. Az érzékszervi benyomások, emlékek, félig kialakult ötletek és a figyelem hirtelen átirányulásai minimális narrátori beavatkozással jelennek meg. James Joyce, Virginia Woolf és William Faulkner azok közé az írók közé tartoznak, akiket leginkább társítanak ehhez a módszerhez.

A technika olyan szövegrészeket hozhat létre, amelyek azonnalinak és pszichológiailag hitelesnek érződnek. Kihívást is jelenthet az olvasók számára, akiknek a hagyományos narráció szokásos jelzőtáblái nélkül kell nyomon követniük a változásokat. Az írásjelek csökkenthetők vagy megváltoztathatók; a szintaxis tükrözheti az elme ugrásait. A cél nem a káosz, hanem egy másfajta rend – a megélt tudat rendje, nem pedig a kidolgozott beszámoló rendje.

A tudatfolyam különösen alkalmas a belső világ, az emlékezet és a jelen pillanat múltra gyakorolt ​​nyomásának feltárására. Ha ügyesen kezeljük, kibővíti a szépirodalom erőforrásait, hozzáférést biztosítva a tapasztalatok olyan rétegeihez, amelyeket a hagyományosabb módszerek implicit módon hagynak. Továbbra is a modernista irodalom egyik legfontosabb újítása.