Az hangutánzás (hangutánzás) olyan szavak használatát jelenti, amelyek utánozzák az általuk leírt hangokat. A szó hangzása visszhangozza a dolog hangzását.

A „zümmögés”, „sziszegés”, „csörrenés” és „zúgás” gyakori példák. A költők és prózaírók az hangutánzó szavakat használják, hogy élénkebbé és közvetlenebbé tegyék a leírásokat, megszólítva az olvasó fülét és lelki szemét egyaránt. A képregények és a gyermekirodalom nagymértékben támaszkodik rá; a komoly irodalom a pontos hatás érdekében ritkábban használja. Az eszköz nyelvspecifikus; a különböző nyelvek ugyanazt a hangot különböző utánzó szavakkal ábrázolják.

Az hangutánzó szó lehet finom vagy nyílt. Egyetlen jól megválasztott szó is sugallhat egy egész hangzási környezetet. A túlzott használat azzal a kockázattal jár, hogy hatásvadásznak tűnhet, mégis az alkalmankénti hangutánzó érintés élénkítheti a szövegrészt. Az ábra arra emlékezteti az olvasókat, hogy a nyelv nemcsak szimbolikus, hanem időnként közvetlenül is mimetikus.

Amikor egy szó hangja a jelentését adja vissza, az eszköz hangutánzó.