A termelési tényezők azok az összetevők, amelyeket egy gazdaság a dolgok előállításához használ. A klasszikus közgazdászok négyet neveztek meg: föld, munkaerő, tőke és vállalkozói tevékenység. A föld magában foglalja a természeti erőforrásokat. A munkaerő az emberi erőfeszítés, mind fizikai, mind szellemi. A tőke ember alkotta eszközöket, gépeket és épületeket jelent. A vállalkozói tevékenység megszervezi a másik hármat, és vállalja a kockázatot.

Minden tényező hozamot termel. A föld járadékot termel. A munka bért termel. A tőke kamatot termel. A vállalkozás profitot termel. Ezek a kategóriák nem tökéletesek. Az emberi tőke elmossa a határt a munka és a tőke között. A technológia tekinthető tőkének vagy különálló erőnek. A keretrendszer mégis segít rendszerezni a gazdaságok növekedéséről alkotott gondolkodást.

A különböző gazdaságok eltérő adottságokkal rendelkeznek. Egy olajban gazdag, de képzett munkaerőben szegény ország másképp specializálódik, mint egy olyan, amelynek magasan képzett lakossága és kevés természeti erőforrása van. A kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy kihasználják azt, amijük van. Idővel az adottságok a beruházások és az oktatás révén változnak.

A négy tényező

• Föld: természeti erőforrások
• Munka: emberi munka és erőfeszítés
• Tőke: ember alkotta eszközök és infrastruktúra
• Vállalkozói szellem: szervezés és kockázatvállalás