A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy az információkat elemezzük, mielőtt elfogadjuk. Nem a negatív hozzáállásról van szó. Az óvatosságról. A kritikus gondolkodó azt kérdezi: Ki mondja ezt? Milyen bizonyítékok támasztják alá? Mi maradt ki? Milyen feltételezésekről van szó? Ezek a kérdések hírekre, tudományos állításokra és mindennapi vitákra vonatkoznak.

Az oktatásban a kritikai gondolkodás szinte minden iskola kimondott célja. A gyakorlatban nehéz megtanítani és nehéz tesztelni. A feleletválasztós vizsgák a felidézést jutalmazzák. Az esszék és a beszélgetések az elemzést. A legjobb kurzusok mindkettőt ötvözik, de az idő és az osztálylétszám korlátozza a tanárok lehetőségeit.

A kritikai gondolkodás nem cinizmus. Nem azt jelenti, hogy mindent el kell utasítani. Azt jelenti, hogy a hitet a bizonyítékokhoz kell viszonyítani. Aki kételkedik a klímatudományban, és aki kételkedik az oltások biztonságosságában, az nem egyszerre kritikus gondolkodó. Az egyik a bizonyítékokat követi, a másik figyelmen kívül hagyja azokat. A képesség abban rejlik, hogy különbséget tegyünk.

Alapvető kérdések

• Mi a követelés?
• Milyen bizonyítékok támasztják alá?
• Kinek hasznos ez az állítás?
• Mik az ellenérvek?
• Mi változtatná meg a véleményemet?