Amikor egy ország pénzügyi rendszere meginog, minden tekintet egyetlen intézményre szegeződik. A központi bank kezeli a nemzet pénzkínálatát, meghatározza a kamatlábakat, és végső hitelezőként jár el, amikor a bankok bajba kerülnek. Kiemelkedő példák erre az Egyesült Államokbeli Federal Reserve, az Európai Központi Bank és a Japán Bank.

Az ő feladatuk az egyensúlyozás. A túl gyors kamatemelés elfojtja a növekedést. A túl agresszív kamatcsökkentés inflációt kockáztat. A jegybankárok éveket töltenek az adatok tanulmányozásával, és néha még mindig tévednek. Az 1970-es években sok országban kétszámjegyű inflációt tapasztaltak, miután a jegybankok túl lazán tartották a pénzpiacokat. A 2008-as válság arra kényszerítette őket, hogy új eszközöket találjanak ki, amikor a standard kamatcsökkentések nullára csökkentek.

A legtöbb központi bank független a választott tisztségviselőktől, legalábbis elméletben. Az elképzelés az, hogy megakadályozzák a politikusokat abban, hogy pénzt nyomtassanak a népszerű kiadások finanszírozására. A gyakorlatban a függetlenség változó. Egyes kormányok nyíltan gyakorolnak nyomást a központi bankjaikra. Mások ezt csendes kinevezések révén teszik.

Alapvető funkciók

• Rövid lejáratú kamatlábak meghatározása
• A pénzkínálat ellenőrzése
• Kereskedelmi bankok felügyelete
• Végső hitelezőként fellépve
• Devizatartalékok kezelése