Egy erdő újranő egy tűz után. A szél fúj. A napfény minden reggel eléri a földet, akár kitermeli valaki, akár nem. Ezek megújuló erőforrások: anyagok és energiaforrások, amelyeket a természet emberi időskálán belül pótol. A kulcsmondat az "emberi időskálán". Egy fa évtizedek alatt éri meg a korát. A talajvíz évek vagy évszázadok alatt feltöltődhet a víztartó rétegtől függően. Ha rosszul becsüljük meg a kitermelési ütemet, egy megújuló erőforrás úgy viselkedik, mint egy véges.

A megújuló energiaforrások néhány tágabb csoportba sorolhatók. A nap-, szél- és geotermikus energia folyamatosan érkezik. A biomassza, az édesvíz és a termékeny talaj csak akkor újul meg, ha gondosan gazdálkodunk velük. A halállomány, a faanyag és a vadon élő állatok populációi valahol a kettő között helyezkednek el, képesek a regenerálódásra, de sebezhetőek a túlzott kiaknázással szemben.

Mi határozza meg a megújulóképességet

• Feltöltési arány a fogyasztási arányhoz képest
• Vajon a kivonás károsítja-e az alapul szolgáló rendszert
• Figyelembe vett időhorizont

Izland szinte teljes egészében geotermikus és vízenergiával működik. Az Aral-tó, amelyet egykor a megújuló folyók tápláltak, a szovjet öntözési rendszer elterelte a folyókat, és méretének töredékére zsugorodott. Ugyanaz az erőforráskategória, ellentétes eredmények. A megújuló energia nem egy állandó tulajdonság. Ez egy kapcsolat az erőforrás és az emberek felhasználási módja között.