A viselkedési adaptáció olyan cselekvés vagy viselkedés, amely segíti a szervezet túlélését. A vándorlás, a téli álom, az éjszakai táplálkozás és az udvarlási megnyilvánulások mind viselkedési adaptációk. Ezek nem fizikai tulajdonságok. Ezek olyan dolgok, amelyeket a szervezet tesz.

A viselkedési adaptációk gyakran válaszok a környezeti kihívásokra. A madarak délre vándorolnak télire, hogy táplálékot és melegebb hőmérsékletet találjanak. A medvék téli álmot alszanak, hogy energiát takarítsanak meg, amikor kevés a táplálék. A sivatagi állatok éjszakai életmódot folytatnak, hogy elkerüljék a nappali hőséget. Ezek a viselkedések ösztönösek vagy tanultak. Növelik az élőlény túlélési és szaporodási esélyeit.

Viselkedési adaptációk példái

• Vándorlás: szezonális mozgás az erőforrások felkutatása érdekében.
• Téli álom: csökkent anyagcsere télen.
• Éjszakai viselkedés: éjszaka aktív, hogy elkerülje a hőséget vagy a ragadozókat.
• Az udvarlás megnyilvánulásai: társak vonzása.
• Szociális viselkedés: csoportokban élnek a védelem érdekében.

A viselkedési adaptációk lehetnek veleszületettek vagy tanultak. A veleszületett viselkedések beépítettek. Egy kikelő tengeri teknősfióka tanítás nélkül kúszik az óceán felé. A tanult viselkedéseket tapasztalat útján sajátítjuk el. Egy varjú megtanulja, hogy diót ejtsen az útra, hogy az autók feltörjék. Mindkét típus segíti a szervezet túlélését. A viselkedési adaptációk együttműködnek a szerkezeti adaptációkkal. A madár szárnyai a repüléshez szükséges szerkezeti adaptációk. A vándorlás egy viselkedési adaptáció, amely ezeket a szárnyakat használja. A kettő kiegészíti egymást. A viselkedési adaptációk rugalmasak. Gyorsabban változhatnak, mint a fizikai tulajdonságok. Ez a rugalmasság segíti az élőlényeket abban, hogy reagáljanak a gyors környezeti változásokra. De a viselkedés önmagában nem oldhat meg minden problémát. Egy olyan faj, amely nem tud viselkedésileg vagy szerkezetileg alkalmazkodni, kihal. A viselkedési adaptáció a túlélés egyik eszköze.