A fa fákból származik, és minden faj másképp viselkedik. A tölgy kemény, nyílt erezetű és erős. A fenyő puha, gyantás és könnyen megmunkálható. A dió sötét, sűrű és finom felületkezelést igényel. A juhar világos, tömör erezetű és kopásálló. A cseresznye az idő múlásával sötétedik. A teakfa ellenáll a rothadásnak és a víznek. A lista folytatódik, és a különbségek számítanak. Az asztalos a fafajtát a szilárdság, a súly, az erezetminta, a megmunkálhatóság és a kész darab felhasználási módja alapján választja ki.

A fa irányított is. A rönk hosszában végigfutó erezete van. A erezettel megegyező vágás könnyű. A keresztirányú vágás nehezebb. Az irányával ellentétes vágás elszakítja a rostokat. A fa a páratartalom változásával mozog. Nedvesen megduzzad, száradva pedig zsugorodik. Ez a mozgás soha nem áll meg. Egy különböző irányú erezettel készült asztallap az évszakok változásával megrepedhet. A jó famegmunkálási tervek figyelembe veszik a mozgást.

Keményfák vs. puhafák

• Keményfák – lombhullató fákból, mint például tölgy, juhar és dió, általában sűrűbbek
• Puhafa – tűlevelű fákból, mint például a fenyő, a jegenyefenyő és a cédrus, általában könnyebb és könnyebben vágható

A kifejezések a fát írják le, nem a fa tényleges keménységét. A balsafa keményfa, és szinte bármely puhafánál puhább. Mindig teszteljen egy darabot, mielőtt új fafajtát választana.