A vakolás során egy pasztát visznek fel a falakra és a mennyezetre, hogy sima felületet hozzanak létre. Ez egy régi mesterség. A gipszkarton előtt a vakolat volt a standard belső felületkezelés. Még mindig használják történelmi épületekben, luxus otthonokban és dekorációs munkákban. A vakolat gipszből, mészből vagy cementből készül, vízzel, néha homokkal és hajjal keverve. Rétegekben viszik fel egy lécre vagy egy falazott felületre. Az első réteg a kaparóréteg. A második a barna réteg. A harmadik a fedőréteg. Minden rétegnek meg kell száradnia, mielőtt a következőt felhordják.

A vakolás szakmát igényel. A vakoló héját és simítóval teríti el a vakolatot. A héja tartja a vakolatot. A simító eloszlatja. A vakoló gyorsan és egyenletesen dolgozik. A felületnek síknak és simának kell lennie. A sarkoknak egyeneseknek kell lenniük. A felületnek egységesnek kell lennie. Egy rossz vakolat minden simítónyomot látszik. Egy jó vakolat sima, tömör felületnek tűnik. A vakolat keményebb és tartósabb, mint a gipszkarton. Drágább és lassabban is telepíthető.

A vakolásnak számos előnye van. Tűzálló, hangszigetelő és penészálló. Ívek, boltívek és díszlécek formázhatók vele. Színezhető vagy festhető. Magas fényűre polírozható. Emellett egy kihalófélben lévő mesterség. Évente egyre kevesebb vakolót képeznek. A készségeket tanulószerződések útján adják át. A műemlékvédelemben a vakolás elengedhetetlen. A modern építkezésben luxus. A vakoló egy művész a simítóval.