A cement egy kötőanyag. Vízzel keverve megkeményedik, és összetartja az anyagokat. Nem beton. A beton cementből, adalékanyagból és vízből áll. A cement az a por, amely a betont működőképessé teszi. A leggyakoribb cement a portlandcement, amelyet mészkő és agyag kemencében körülbelül 1450 Celsius-fokra történő hevítésével állítanak elő. A kapott klinkerből gipszet őrölnek, hogy port kapjanak. Víz hozzáadásakor a cement egy kémiai reakción megy keresztül, amelyet hidratációnak neveznek. Kristályokat képez, amelyek összefonódnak és megkeményednek.

A cementnek több típusa van. Az I. típus általános célú. A II. típus mérsékelt szulfátállóságú. A III. típus nagy korai szilárdságú, akkor használják, ha a betonnak gyorsan szilárdulnia kell. A IV. típus alacsony hidratációs hőjű, tömegbetonban használják. Az V. típus szulfátálló, tengeri környezetben használják. A kevert cementek a portlandcementet pernyével, salakkal vagy szilícium-dioxid-porral kombinálják a teljesítmény javítása és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.

A cementgyártás a szén-dioxid egyik fő forrása. A kemence reakciója során a mészkőből CO2 szabadul fel, a kemence fűtésére használt üzemanyag pedig még többet bocsát ki. A cement a globális CO2-kibocsátás mintegy 8 százalékát teszi ki. Az iparág alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású alternatívákon dolgozik, beleértve a szén-dioxid-leválasztást, az alternatív üzemanyagokat és az új vegyi anyagokat. A cement elengedhetetlen a modern építőiparhoz. Ugyanakkor klímaproblémát is jelent. A két tény ellentmondásban áll egymással.