A molaritás a kémiában a koncentráció kifejezésének leggyakoribb módja. Ez az oldott anyag móljainak száma literenként. A mértékegysége mol/liter, rövidítve M. Egy 1 M nátrium-klorid-oldat egy mól NaCl-t tartalmaz annyi vízben oldva, hogy egy liter oldatot kapjunk. A molaritás hőmérsékletfüggő, mivel az oldat térfogata a hőmérséklettel változik.

Adott molaritású oldat elkészítéséhez lemérjük az oldott anyagot, feloldjuk kevesebb oldószerben, mint a végső térfogat, majd oldószert adunk hozzá, amíg el nem érjük a végső térfogatot. A térfogatot az oldott anyag feloldása után mérjük, nem előtte. Ez azért van, mert az oldott anyag térfogatot foglal el, és megváltoztathatja a teljes térfogatot. A pontos méréshez mérőlombikot használunk.

A molaritást a sztöchiometriában, a titrálásban és a reakciókinetikában használják. Lehetővé teszi a vegyészek számára, hogy kiszámítsák, mennyi reagensre van szükség ahhoz, hogy adott térfogatú oldattal reagáljon. A hígítási egyenlet, M1V1 = M2V2, az oldat molaritását és térfogatát viszonyítja a hígítás előtti és utáni értékhez. Munkaoldatok készítésére használják törzsoldatokból.

Más koncentrációegységek is léteznek. A molalitás az oldott anyag móljainak száma az oldószer kilogrammjára vonatkoztatva, amely független a hőmérséklettől. A tömegszázalék az oldott anyag tömegének és az oldat tömegének hányadosa. A ppm (milliomodrész) a nyomnyi koncentrációk esetén használatos. Minden egységnek megvan a maga alkalmazása. A molaritás az oldatban lejátszódó reakciókhoz kényelmes.