A bruttó árrés a bevétel és az eladott áruk vagy szolgáltatások előállításának közvetlen költségének különbségéből keletkezik. Ezt általában a bevétel százalékában fejezik ki. A 40 százalékos bruttó árrés azt jelenti, hogy minden egyes eladott dollár után negyven cent marad az eladott áruk költségének fedezése után; a fennmaradó résznek a működési költségeket, a kamatokat, az adókat és a profitot kell fedeznie.

A bruttó haszonkulcs az árképzési erő és a termelési hatékonyság kulcsfontosságú mutatója. A magas haszonkulcs azt jelzi, hogy a vevők annyira értékelik a terméket, hogy jóval a közvetlen költsége felett fizessenek érte, vagy hogy a vállalat hatékonyan termel. Az alacsony haszonkulcsok intenzív versenyre, magas inputköltségekre vagy működési problémákra utalhatnak. A bruttó haszonkulcs időbeli trendjei gyakran a vállalkozás mögöttes gazdaságtanának változásait mutatják.

Az elemzők összehasonlítják az azonos iparágban működő vállalatok bruttó haszonkulcsait a cég saját történetével. A vezetők ezt a mutatót használják a termékvonalak, az árképzési döntések és a költségellenőrzési erőfeszítések értékelésére. Mivel az eredménykimutatás tetején található, a bruttó haszonkulcs az egyik első szám, amelyet a pénzügyi helyzet értékelésekor vizsgálnak.