A Föld mágneses mezeje kiterjed az űrbe, és egy buborékot alkot, amelyet magnetoszférának nevezünk. Ez eltéríti a napszelet, a Napból kiáramló töltött részecskék áramlását. Enélkül ezek a részecskék lerombolnák a légkörünket, és sugárzásba burkolnák a felszínt. A magnetoszféra az oka annak, hogy a Föld lakható.

A mezőt a Föld külső magjában lévő olvadt vas mozgása hozza létre, ezt a folyamatot geodinamónak nevezik. A mágneses mező egy dipólusra hasonlít, mint egy rúdmágnes, amelynek mezővonalai a déli pólus közelében indulnak ki, és az északi pólus közelében lépnek be. A mágneses pólusok nem egyeznek meg a földrajzi pólusokkal, és vándorolnak. Az északi mágneses pólus évente körülbelül 50 kilométeres sebességgel mozog Szibéria felé.

A magnetoszféra nem tökéletes védőpajzs. Egyes részecskék beszivárognak, különösen a sarkok közelében, ahol a mezővonalak összefutnak. Ezek a részecskék ütköznek a légkörrel, és sarki fényt hoznak létre. Napviharok idején a magnetoszféra a Nap felőli oldalon összenyomódik, az éjszakai oldalon pedig hosszú csóvává nyúlik. A pályán keringő műholdak megsérülhetnek, és a földi elektromos hálózatok is megszakadhatnak.

Más bolygóknak is van magnetoszférájuk. A Jupiteré a Naprendszer legnagyobb képződménye, több millió kilométerre terjed ki. A Marsnak is volt egy, de több milliárd évvel ezelőtt leállt, ami talán az oka annak, hogy a Mars elvesztette a légkörét.