A beton erős nyomóerővel rendelkezik, de gyenge húzóerővel. Az acél mindkettőben erős. Kombinálva ezeket vasbetont kapunk, amely egy olyan anyag, amely képes fesztávolságot tartani, konzolos lenni és ellenáll a földrengéseknek. Az acélrudakat, amelyeket betonacélnak neveznek, a betonba ágyazzák, mielőtt az megszilárdulna. Ezek viselik azokat a húzóerőket, amelyeket a beton nem tud.

A koncepció egyszerűnek tűnik, de a részletek számítanak. A betonacélt helyesen kell elhelyezni, megfelelő takarással, hogy megvédje a nedvességtől és a tűztől. Átfedéssel és összekötéssel kell ellátni, hogy az erők átkerüljenek a rudak között. A kengyelek a hosszanti rudakat tartják a helyükön, és ellenállnak a nyírásnak. A betont az acél körül kell szilárdítani, üregek és méhsejtrétegek nélkül.

A vasbeton megváltoztatta az építészetet. Lehetővé tette a hosszú hidak, a századközepi modernizmus vékony vázainak és a modern városokat meghatározó magas tornyok kialakulását. Emellett lehetővé tette a parkolóház, az autópálya-felüljáró és a bevásárlóközpont létrehozását is.

Nem tökéletes anyag. Reped. Korrodálhat. Nehéz. De sokoldalú, tartós és széles körben elérhető. Sok szerkezet esetében továbbra is ez a kézenfekvő választás.