A falazás olyan építkezés, amelynek során különálló elemeket – téglákat, köveket, betonblokkokat – habarccsal ragasztanak össze. Ez az egyik legrégebbi építési módszer, és máig az egyik legtartósabb. Egy jól megépített fal minimális karbantartással évszázadokig is állhat.

Az egységeket kötéseknek nevezett mintákban helyezik el. A futó kötés minden sort fél egységgel eltol, ami elosztja a terheket és megakadályozza a folyamatos függőleges hézagokat. Más kötések, mint például az angol vagy a flamand, eltérő vizuális textúrákat és szerkezeti viselkedést hoznak létre. A habarcs összetartja az egységeket, felveszi a kismértékű mozgásokat és tömíti a réseket.

A falazat erős nyomásálló, de gyenge húzóerővel bír. Ezért a falak vastagok és gyakran támfalazottak vagy megerősítettek. A modern falazat tartalmazhat acélbetéteket, habarcsot és kötéseket a szerkezeti vázhoz. A megerősítés nélküli falazat sérülékeny a földrengésekkel szemben, és sok régebbi épület szeizmikus utólagos javításra szorul.

A falazatnak is van hőtömege. Napközben elnyeli a hőt, éjszaka pedig leadja, ami kiegyenlítheti a hőmérséklet-ingadozásokat. Megfelelő éghajlaton ez előny, rossz éghajlaton pedig hátrány lehet.