A kupola egy félgömb alakú tető, amely belső támaszok nélküli teret zár körül. Ez az építészet egyik leghatékonyabb szerkezeti formája. A kupola nyomás alatt tartja a terheket, egyenletesen elosztva azokat az alapja körül. Ezért tudtak az ókori építők hatalmas tereket áthidalni kővel és téglával jóval az acél megjelenése előtt.

A római Pantheon, amely Kr. u. 126 körül készült el, mind a mai napig a világ legnagyobb vasbetonból készült kupolája. Kazettás belső tere és központi okulusa évszázadok óta inspirálja az építészeket. A későbbi kupolák – a Hagia Sophia, a firenzei székesegyház, a Szent Péter-bazilika és az amerikai Capitolium – tovább fejlesztették ezt a formát.

A modern kupolák acélt, vasbetont és akár felfújt szövetet is használnak. A Buckminster Fuller által népszerűsített geodéziai kupolák háromszögek hálózatán keresztül osztják el az erőket. Könnyűek és erősek, bár nehéz lehet őket időjárásállóvá tenni.

A kupolák nem csupán tetők. Belső térfogatot hoznak létre, amely szent, polgári vagy egyszerűen csak grandiózus hatást kelt. Maga a forma is jelentést hordoz.