A beton cement, víz, homok, kavics és néha adalékszerek keveréke. A cement vízzel reagálva pasztát képez, amely bevonja az adalékanyagokat, és kőszerű masszává szilárdul. Ez a Föld legszélesebb körben használt építőanyaga, és jó okkal: erős, tartós, formázható és viszonylag olcsó.

A beton erős nyomóerővel rendelkezik, de gyenge húzóerővel. Ezt a gyengeséget acélbetétek – betonacél, háló vagy szálak – hozzáadásával oldják meg a húzóerők felvételére. A vasbeton képes fesztávolságot tartani, konzolos lenni és ellenállni a földrengéseknek. A feszített beton ezt még tovább fokozza azáltal, hogy a betont a terhelés előtt összenyomja, ami nagyobb fesztávolságokat és vékonyabb keresztmetszeteket tesz lehetővé.

Keverés és érlelés. A túl sok víz gyengíti a betont. A túl kevés víz bedolgozhatatlanná teszi. Az érlelés – vagyis a nedves és meleg tartása a szilárdulás során – határozza meg a végső szilárdságát. A jó betonkeverék-tervezés egyensúlyt teremt a bedolgozhatóság, a szilárdság, a tartósság és a költségek között.

A betonnak környezeti költségei is vannak. A cementgyártás a szén-dioxid egyik fő forrása. A kutatók alacsonyabb széntartalmú kötőanyagokat, újrahasznosított adalékanyagokat és szén-dioxid-leválasztást vizsgálnak az anyag ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében.