A primatológia a főemlősök és viselkedésük tudományos tanulmányozása. Az 1950-es és 1960-as években kezdődött komolyan csimpánzok, gorillák és páviánok hosszú távú terepvizsgálataival. Jane Goodall munkája a tanzániai Gombe-pataknál megváltoztatta a csimpánzokról alkotott képünket. Dokumentálta az eszközhasználatot, a vadászatot és az összetett társadalmi kötelékeket. Dian Fossey ugyanezt tette a ruandai hegyi gorillákkal. Biruté Galdikas Borneón orangutánokat tanulmányozott. Együttesen Trimátákként ismerték őket.

A modern primatológia a terepi megfigyeléseket genetikai, endokrinológiai és kognitív kísérletekkel ötvözi. A kutatók azt kérdezik, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan kötnek szövetségeket és hogyan adják át a tudást a főemlősök. Azt is vizsgálják, hogy milyen fenyegetésekkel néznek szembe a főemlősök: élőhelyvesztés, vadászat és betegségek. Sok főemlős populáció meredeken csökken. A primatológusok egyre inkább együttműködnek a természetvédőkkel és a helyi közösségekkel, hogy megvédjék az általuk vizsgált állatokat.

Kutatási területek

• Társadalmi struktúra és dominancia hierarchiák.
• Eszközhasználat és problémamegoldás.
• Kommunikáció és hangképzés tanulása.
• Természetvédelem és ember-főemlős konfliktus.

A primatológia a biológia és az antropológia határán helyezkedik el. Információkat szolgáltat az emberi természetről, kultúráról és a társas viselkedés gyökereiről szóló vitákhoz.