A barázda egy keskeny árok, amelyet a talajba vágnak. A gazdák azóta készítik, amióta az első ekék feltalálták a földet, és még mindig három fő célt szolgálnak: ültetés, öntözés és vízelvezetés.

Amikor egy magot egy barázdába ejtünk és betakarjuk, előnyt adunk neki. Az árok megtartja a nedvességet, védi a csírát a széltől, és megakadályozza, hogy elmosódjon. Öntözéshez a víz a növénysorok közötti barázdákon folyik le, és útközben felszívódik. A vízelvezetéshez a barázdák elvezetik a felesleges vizet a nedves talajról.

Gyakorlati részletek

• A mélység és a távolság a növénytől és a talajtól függ
• A lejtőkön lévő kontúrbarázdák lassítják a lefolyást és megkötik a talajt
• Az egyenletes barázdák elősegítik a magok egyidejű csírázását
• A barázdás-hátsó rendszerek egykor egész mezőket csapoltak le a nedves Európában

A barázdás öntözés olcsó, de pazarló a csepegtető öntözéshez képest. Sík talajon, bőséges víz mellett mégis nehéz felülmúlni a soros növények, például a kukorica és a gyapot esetében.