Az elsivatagosodás az a folyamat, amelynek során a száraz, félszáraz és száraz szubhumid régiók termékeny földjei elsivatagosodnak, elveszítve biológiai termelékenységüket és növénytakarójukat. Ezt az éghajlat változékonysága – különösen az aszály – és az emberi tevékenységek, többek között a túllegeltetés, az erdőirtás, a fenntarthatatlan öntözés és a túlművelés kombinációja okozza. A kifejezés az 1960-as és 1970-es évek Száhel-övezeti aszályai idején vált ismertté, és 1994-ben elfogadták az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét (UNCCD). Az elsivatagosodás a Föld szárazföldi területének nagyjából egyharmadát érinti, és milliók megélhetését veszélyezteti, különösen Afrikában, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten. A következmények közé tartozik a talajerózió, a szikesedés, a biológiai sokféleség csökkenése, az élelmiszertermelés csökkenése és a migráció. Az ellenintézkedések közé tartozik a teraszosítás, a szélfogók, az agrárerdészet, a vetésforgós legeltetés, a vízgyűjtés és a Nagy Zöld Fal kezdeményezés a Száhel-övezetben. A helyreállítási erőfeszítések célja a leromlott földterületek helyreállítása, a szén-dioxid-megkötés és a fenntartható vidéki megélhetés támogatása.