A kettős értelmű szó olyan szó vagy kifejezés, amelynek két jelentése van, amelyek közül az egyik általában pikáns vagy ironikus. A kétértelműség szándékos, és arra ösztönzi a közönséget, hogy mindkét jelentést figyelembe vegye.

A vígjáték, a reklám és a kacér párbeszédek nagymértékben támaszkodnak a szóhasználatra. A felszínes jelentés hihető marad, míg a másodlagos jelentés humort, célzást vagy kritikát szolgál. A siker attól függ, hogy a közönség képes-e érzékelni a második jelentést anélkül, hogy a beszélőnek alá kellene hangsúlyoznia azt. Amikor a kettős jelentés túl homályos, a hatás elvész; amikor túl nyilvánvaló, a szellemesség elpárolog.

A kettős értelműség az általános kétértelműségtől abban különbözik, hogy szándékosan párosítja az ártatlan és a telt olvasmányt. Hosszú története van az angol irodalomban, Chaucertől és Shakespeare-től a modern stand-upig és a szövegírásig. Az eszköz lehet játékos vagy célzó, a kontextustól és a közlési módtól függően.

Az a kifejezés, ami egy dolgot mond, de egyértelműen egy másikat sugall, gyakran kacsintással kísérve, kettős értelmű.