Egy hívő állatot, ételt vagy szimbolikus ajándékot mutat be egy istenségnek, gyakran előírt módon elpusztítva vagy elfogyasztva azt. Ez a cselekedet áldozat. Ez a vallási viselkedés egyik legrégebbi és legelterjedtebb formája.

A motivációk közé tartozik az engesztelés, a hálaadás, az úrvacsora és a kozmikus rend fenntartása. A véráldozat különös intenzitást hordozott számos ókori kultúrában. Az etikai és prófétai kritikák néha az áldozatot az engedelmesség vagy az önátadás metaforájaként értelmezték. A keresztény teológia Jézus halálát egyedülálló és végső áldozatként értelmezi.

A modern vallási gyakorlat nagyrészt az állatáldozatot imádsággal, pénzzel vagy szolgálattal váltotta fel, bár egyes hagyományokban a szó szerinti áldozat továbbra is fennáll. Az alapvető logika továbbra is az a költséges elismerés, hogy a szentnek valami értékes tartozik. Az áldozat drámaian kiemeli az emberi és az isteni közötti aszimmetriát.

• Istenségnek tett felajánlás, amely gyakran pusztítással vagy ajándékozással jár
• Odaadást, hálát vagy vezeklést fejez ki
• Történelmileg elterjedt a kultúrákban
• Gyakran etikai vagy spirituális értelemben újraértelmezik