A tudatosság bejelentés nélkül érkezik. Az egyik pillanatban a világ egyszerűen csak ott van – fény a falon, egy szék súlya, a forgalom halk zaja –, a következőben pedig valami érzékeli, hogy érzékelik. A tudatosság megnevezi ezt az érzékelést, azt a tényt, hogy egyáltalán történik élmény, ahelyett, hogy sötét és üres maradna.

A filozófusok évszázadok óta vitatkoznak arról, hogy miből áll. Egyesek a világegyetem alapvető jellemzőjeként, mások bizonyos komplex rendszerek emergens tulajdonságaként, megint mások az agy szorgos számvitele által generált illúzióként kezelik. A nehéz probléma, ahogy David Chalmers megfogalmazta, az, hogy megmagyarázzuk, miért kellene a fizikai folyamatokat bármilyen belső életnek kísérnie. Miért érződik valaminek az idegsejtek aktiválódása?

A mindennapi tudat nem egyenletes. A fókuszált figyelem, az álmodozás, az éles fájdalom és az ébredés halvány félhomálya között váltakozik. Az alvás és az altatás azt mutatja, hogy kikapcsolható; bizonyos drogok és meditatív állapotok azt mutatják, hogy váratlan módon megnyúlhat vagy átszíneződhet. Az állatok további rejtélyt jelentenek: a legtöbb kutató ma már elfogadja, hogy az emlősökben és a madarakban is jelen van valamilyen formában, mégis a határok továbbra is vitatottak.

• A fenomenális tudatosság a tapasztalat nyers érzése.
• A hozzáférési tudatosság az információk elérhetőségét jelenti jelentéskészítés és ellenőrzés céljából.
• Az öntudat azt az érzést adja hozzá, hogy a tapasztalat egy folyamatos szubjektumhoz tartozik.

Bármi is legyen a végső természete, a tudat az a feltétel, amely mellett bármi is számít számunkra.