A szaglás vagy olfakció az az érzékszerv, amely a levegőben szálló kémiai molekulákat érzékeli. Hozzájárul az ételek ízéhez, figyelmeztet a veszélyre, és erőteljes érzelmi és önéletrajzi emlékeket idéz fel.

Az illatanyagok az orrüregben magasan elhelyezkedő szaglóreceptor neuronok csillóin található receptorokhoz kötődnek. Az emberek több száz különböző receptortípussal rendelkeznek; minden szagot a receptorpopuláció aktivációs mintázata kódol. A jelek a szaglóidegen keresztül jutnak el a szaglóhagymához, majd a kérgi és limbikus területekre, beleértve az érzelmekért és az emlékezetért felelős régiókat is. Más érzékszervekkel ellentétben a szaglás viszonylag közvetlen úton jut el ezekhez a struktúrákhoz, ami segít megmagyarázni a szagok által kiváltott emlékek élénkségét.

Az érzékenység egyének között széles skálán mozog, és az életkorral, valamint bizonyos betegségekkel csökken. Az állandó szagokhoz való alkalmazkodás gyors. A kulturális tapasztalatok és a tanulás alakítja, hogy mely illatokat ítéljük kellemesnek vagy kellemetlennek. Bár az emberi szaglást gyakran alábecsülik, mégis elég kifinomult ahhoz, hogy rengeteg szagminőség megkülönböztetését támogassa.

Egyetlen levegőben lévő molekula egyszerre képes felismerést, érzelmeket és emlékezést kiváltani.