A homeosztázis a szervezet azon hajlama, hogy a külső változások ellenére is stabil belső környezetet tartson fenn. A hőmérsékletet, a vércukorszintet, a folyadékegyensúlyt és számos más változót folyamatos szabályozási folyamatok szűk határok között tartanak.

A negatív visszacsatolás az alapvető mechanizmus. Amikor egy változó eltér az alapértéktől, az érzékelők érzékelik a változást, és az effektorok a beállított érték visszaállítására lépnek. Ha a testhőmérséklet emelkedik, az izzadás és a bőrbe áramló fokozott vér mennyisége hőt szabadít fel; ha csökken, a remegés és a perifériás erek összehúzódása hőt takarít meg. A hipotalamuszban található számos olyan szabályozóközpont, amelyek ezeket a válaszokat irányítják.

Az olyan hajtóerő-állapotok, mint az éhség és a szomjúság, akkor jelentkeznek, amikor a homeosztatikus rendszerek hiányosságokat észlelnek, és korrekciós viselkedésre ösztönöznek. A koncepciót óvatosan kiterjesztették a pszichológiai szabályozásra is – az optimális arousal vagy érzelmi egyensúly fenntartására. A krónikus stresszorok a szabályozó rendszereket túlléphetik a kapacitásuk határain, ami az allosztatikus terhelésként leírt kopást és elhasználódást okozza.

Az élethez stabil belső környezet szükséges. A homeosztázis az azt védő folyamatok összessége.