A kritikus időszak egy korlátozott ablak az élet korai szakaszában, amely alatt egy szervezetnek bizonyos tapasztalatokat kell szereznie a normális fejlődéshez. Ha a szükséges bemenet hiányzik vagy megszakad ebben az ablakban, a keletkező hiány tartós lehet, vagy később csak részben visszafordítható.

A koncepció a szenzoros rendszerekben a legtisztább. Azok a kiscicák, amelyek életük első néhány hónapjában az egyik szemükkel nem látják a vizuális bemenetet, soha nem fejlesztenek ki normális binokuláris látást, még akkor sem, ha a látás később helyreáll. Az énekesmadaraknak egy meghatározott juvenilis időszakban hallaniuk kell fajuk felnőtt dalát, hogy helyesen tudják előadni azt. Az embereknél a korai nyelvi expozíció elengedhetetlen; azok a gyerekek, akik késő gyermekkorukig elszigeteltek maradnak a nyelvtől, ritkán tesznek szert teljes nyelvtani kompetenciára.

Nem minden fejlődési folyamatnak van szigorúan meghatározott kritikus időszaka. Egyes képességek érzékeny időszakokat mutatnak – fokozott plaszticitási ablakokat, amelyek fokozatosan záródnak. A megkülönböztetés fontos a beavatkozás szempontjából: az időzítés meghatározhatja, hogy a terápia rendkívül hatékony-e vagy nagyrészt hatástalan.

A kritikus időszakok arra emlékeztetnek minket, hogy az agy tapasztalatokra való nyitottsága nem állandó az egész élettartam alatt. Bizonyos ajtók csak egyszer nyílnak meg.