Tolj egy bevásárlókocsit, és az gyorsul. Nyomd erősebben, és jobban gyorsul. Töltsd meg élelmiszerrel, és kevésbé gyorsul. Ez a kapcsolat Newton második törvénye: az erő egyenlő a tömeg szorozva a gyorsulással, vagy F = ma. Ez a fizika egyik leghasznosabb egyenlete. Megmutatja, hogy mekkora erő szükséges egy adott tömegű tárgy gyorsításához, vagy hogy mennyit gyorsul egy tárgy adott erő hatására. Mindenre vonatkozik, a leeső almától kezdve az űrbe induló rakétáig.

A második főtétel egy vektoregyenlet. Az erő és a gyorsulás egyaránt vektorok, ami azt jelenti, hogy van irányuk. A gyorsulás iránya megegyezik az eredő erő irányával. Ha több erő hat egy tárgyra, akkor ezeket vektorként összeadva kapjuk meg az eredő erőt. A második főtétel általánosabb formában is működik: az erő egyenlő a lendületváltozás sebességével. Erre a formára van szükség, amikor a tömeg változik, például egy üzemanyaggal működő rakéta esetében. A második főtétel nem az erő definíciója. Az erő, a tömeg és a gyorsulás közötti kapcsolatot írja le. Azt mondja, hogy ha ismered a háromból kettőt, ki tudod számolni a harmadikat.

Főbb pontok

• Egyenlet F = ma.
• Vektor. Az erőnek és a gyorsulásnak van iránya.
• Nettó erő. Egy tárgyra ható összes erő összege.
• Általános alak. F = dp/dt.
• Alkalmazások. A hulló almáktól a rakétaindításokig.

Newton második törvénye nem ugyanaz, mint az első. Az első törvény definiálja az erőt. A második törvény számszerűsíti azt.