Az erény a jó erkölcsi jellem egyik tulajdonsága. Hajlam a jó cselekvésre, a megfelelő érzésekre és a bölcs választásra. A klasszikus erények közé tartozik a bátorság, az igazságosság, a mértékletesség és a bölcsesség. A keresztény erények közé tartozik a hit, a remény és a szeretet. Arisztotelész azt állította, hogy az erény két véglet közötti középút, amelyet szokás útján szerezhetünk meg. Bátorrá a bátor cselekedetek által válunk. Őszintévé az igazság kimondásával válunk. Az erény nem csak azt jelenti, hogy tudjuk, mi a helyes. Azt is jelenti, hogy olyan embernek lenni, aki megteszi. Ezért hangsúlyozta Arisztotelész a nevelést és a gyakorlást. Az erény tanult, nem veleszületett.

Az erényetika az etikának egy olyan megközelítése, amely a jellemre összpontosít, nem pedig a szabályokra vagy a következményekre. Azt kérdezi, hogy milyen embernek kell lennem, nem csak azt, hogy mit kellene tennem. A megközelítés gyökerei Arisztotelészben, Konfuciuszban és a sztoikusokban keresendők. A 20. században olyan filozófusok újították fel, mint Elizabeth Anscombe, Philippa Foot és Alasdair MacIntyre. Az erényetikát az orvostudományban, az üzleti életben, a jogban és az oktatásban alkalmazták. Hangsúlyozza a gyakorlati bölcsességet, azt a képességet, hogy bizonyos helyzetekben felismerjük, mi a helyes. A kritikusok azzal érvelnek, hogy az erényetika homályos, hogy nem mondja meg, mit tegyünk dilemmákban. A védelmezők azt válaszolják, hogy gazdagabb képet ad az erkölcsi életről, mint a szabályokon vagy következményeken alapuló elméletek. Az erény nem csupán tulajdonságok halmaza. Ez egy életmód.

Klasszikus erények

• Bátorság. A félelemmel és a veszéllyel való megfelelő szembenézés.
• Justice. Megadva mindenkinek, ami jár neki.
• Mértékletesség. Mértékletesség a vágyakban és a cselekvésben.
• Bölcsesség. Tudni, hogyan kell jól viselkedni.

Az erény nem ugyanaz, mint az ártatlanság. Az ártatlanság a tapasztalat hiánya. Az erényt tapasztalat és gyakorlás révén lehet fejleszteni.