A posztstrukturalizmus egy olyan mozgalom, amely kritizálja a strukturalizmust és hangsúlyozza a jelentés instabilitását. A strukturalisták úgy vélték, hogy a nyelv stabil mögöttes struktúrával rendelkezik. A posztstrukturalisták nem értettek ezzel egyet. Azt állították, hogy a jelentés soha nem rögzített. A kontextussal változik. Az olvasótól függ. Mindig eltolódik. Nincs végleges jelentés.

A mozgalom Franciaországban jelent meg az 1960-as és 1970-es években. Kulcsszereplői közé tartozik Jacques Derrida, Michel Foucault és Julia Kristeva. Megkérdőjelezték a stabil én, a stabil igazság és a stabil szöveg gondolatát. Azt állították, hogy a hatalom formálja a tudást. Azt állították, hogy a bináris ellentétek instabilak. Azt állították, hogy a szerző nem a jelentés tekintélye.

Posztstrukturalista témák

• A jelentés ingatag és halogatott.
• A hatalom formálja a tudást és a diskurzust.
• Az én széttöredezett, nem egységes.
• A bináris oppozíciók hierarchikusak és instabilak.
• A szerző halott; az olvasó teremti meg a jelentést.

A posztstrukturalizmus hatással volt az irodalomkritikára, a filozófiára, a történelemre és a kultúratudományra. Vitatott. A kritikusok szerint tagadja az igazságot és az objektivitást. Azt mondják, relativisztikus. Azt mondják, homályos. A védelmezők szerint felszabadító. A szövegeket többféle olvasat számára nyitja meg. Kétségbe vonja a tekintélyt. Hangot ad a marginalizáltaknak. Feltárja a rejtett feltételezéseket. A posztstrukturalizmus nem egyetlen elmélet. Megközelítések családja. Osztozik a nagy narratívákkal és a rögzített jelentésekkel szembeni gyanakvásában. Nehéz meghatározni. Ez találó. Egy olyan mozgalom, amely tagadja a rögzített jelentést, ellenáll a rögzített definíciónak. Ez egy olvasati mód, nem egy doktrína. Azt kérdezi: mi van kizárva? Mi van elnyomva? Mi a feltételezés? Ezeket a kérdéseket továbbra is érdemes feltenni.