Az óceán feneke – a tengerfenék – a Föld szilárd felszínének több mint 70 százalékát borítja. Magában foglalja a kontinentális talapzatokat és lejtőket, a mélységi síkságokat, az óceánközépi hátságokat, a fenékhegyeket, az árkokat, valamint a különféle üledékes és vulkáni képződményeket.

A tengerfenék az a határfelület, ahol az óceán kölcsönhatásba lép a szilárd Földdel. Az üledékek felhalmozódnak, a kéreg kialakul és elbomlik, a hidrotermális folyadékok pedig hőt és vegyi anyagokat cserélnek. A biológiai közösségek a ritka mélységi faunától a sűrű kürtőközösségekig és a mélytengeri korallkertekig terjednek. Néhány száz méter alatt nincs fény, így a legtöbb tengerfenék-ökoszisztéma a felülről lesüllyedő szerves anyagra vagy kémiai energiára támaszkodik.

A tengerfenék feltérképezése felgyorsult a többnyalábos szonárok és az önvezető járművek segítségével, mégis nagy területeket hiányosan térképeznek fel. A tengerfenék erőforrásai – ásványok, szénhidrogének, genetikai anyagok – iránti érdeklődés egyre növekszik, ami kérdéseket vet fel a környezetgazdálkodással és a nemzetközi kormányzással kapcsolatban. A tengerfenék egyszerre tudományos határterület és az emberi tevékenység feltörekvő színtere.

• Az óceán fenékfelszíne
• Magában foglalja a síkságokat, gerinceket, árkokat és fenékhegyeket
• Különböző geológiai és biológiai folyamatoknak ad otthont
• Még mindig hiányosan feltérképezve