A középóceáni hátságok porózus kőzetébe beszivárgó tengervizet a mögöttes magma felmelegíti, majd ismét felemelkedik, és hidrotermális kürtők formájában a tengerfenéken bukkan fel. A kilépő folyadék hőmérséklete meghaladhatja a 400 °C-ot, és oldott fémeket és redukált kémiai vegyületeket tartalmaz.

Amikor a forró folyadék keveredik a hideg tengervízzel, ásványi anyagok válnak ki, kéményeket és halmokat képezve. A folyadékban lévő kémiai energia sűrű mikrobiális közösségeket tart fenn, amelyek egyedi táplálékhálózatok alapját képezik, támogatva a csőférgeket, kagylókat, garnélákat és más speciális állatokat. A kürtők minden óceánban és számos tektonikus környezetben előfordulnak, a gyorsan terjedő hátságoktól a hátsó ívű medencékig.

A kürtők 1977-es felfedezése megváltoztatta a biológia eddigi felfogását az összetett ökoszisztémákat fenntartó energiaforrásokról. A kürtők hozzájárulnak az óceán kémiai egyensúlyához is, és felmerült, hogy az élet eredetének lehetséges helyszíneiként is léteznek. Ezek efemerek; az egyes kürtőmezők csak évtizedekig vagy évszázadokig maradhatnak fenn, mielőtt a hőforrás továbblépne.

Egy új szellőzőmező feltárása továbbra is a mélytengeri kutatások legizgalmasabb pillanatai közé tartozik.