A kogníció a mentális folyamatok összessége, amely magában foglalja a gondolkodást, a tudást, az emlékezést, az ítélkezést és a problémamegoldást. Magában foglalja az agy magasabb szintű funkcióit, valamint azokat a módokat, ahogyan az emberek információkat szereznek, dolgoznak fel és használnak fel.

A kognitív pszichológia a huszadik század közepén önálló területként jelent meg, válaszul a behaviorizmus mentális életet kizáró álláspontjára. A kutatók kísérleti módszereket fejlesztettek ki a belső folyamatok kikövetkeztetésére a megfigyelhető teljesítményből – reakcióidőkből, hibamintázatokból és később agyi képalkotásból. A témák a figyelemtől és az észleléstől az emlékezeten, a nyelven, a döntéshozatalon és a szakértelmen át terjednek. A kognitív tudomány tovább szélesíti a tevékenységi kört a nyelvészet, a számítástechnika, a filozófia és az idegtudomány ismereteinek beépítésével.

A kogníció nem egyetlen képesség. Kölcsönhatásban álló rendszerek összessége, némelyik specializált, némelyik általános, némelyik tudatos, némelyik automatikus. A kognitív képességekben mutatkozó egyéni különbségek előre jelzik az oktatási és foglalkozási eredményeket, ugyanakkor a kogníció bizonyos korlátok között jól képezhető is. Az életkor, a fáradtság, az érzelmek és a kultúra mind befolyásolja a kognitív folyamatok működését.

Amikor valaki értelmez egy mondatot, felidéz egy nevet, vagy választ a lehetőségek közül, a kogníció működik.