Egy éjszaka alatt a talaj és a hozzá közeli tárgyak gyakran gyorsabban hűlnek, mint a levegő. Amikor a hőmérsékletük a harmatpont alá csökken, a vízgőz folyékony cseppek formájában közvetlenül ezekre a felületekre kondenzálódik. Ez a harmat.

A tiszta égbolt és a gyenge szél kedvez a harmatképződésnek, mivel ezek teszik lehetővé a maximális sugárzási hűtést. A fű, az autótetők és a pókhálók összegyűjtik a cseppeket, amelyek a reggel első fényében csillognak. Amint felkel a nap és emelkedik a hőmérséklet, a harmat visszapárolog a levegőbe.

A harmat kis, de hasznos mennyiségű nedvességet biztosít a száraz területeken. Emellett annyira nedvesítheti a felületeket, hogy befolyásolja a kora reggeli látási viszonyokat, vagy enyhén csúszóssá teszi az utakat. A folyamat tisztán lokális, és nem jár felhőkkel vagy a magasból érkező csapadékkal.

A harmatpont mérése segít előre jelezni, hogy egy adott éjszakán harmat képződik-e.