Egy fertőzés túlélése gyakran védelmet nyújt a következővel szemben. Az immunitás az az állapot, amikor a szervezet védett egy adott fertőző betegséggel szemben, akár korábbi fertőzés, oltás, akár antitestek átvitele révén.

Az aktív immunitás akkor alakul ki, amikor a gazdaszervezet saját antitesteket és memóriasejteket termel; ez a immunitás tartós. A passzív immunitás kölcsönadódik – a méhlepényen keresztül, az anyatejjel vagy antitestek injekciójával –, és gyengül, ahogy ezek az antitestek kiürülnek. A nyájimmunitás akkor jelentkezik, amikor elegendő egyed immunis ahhoz, hogy az átviteli láncok megszakadjanak.

Az immunitás ritkán abszolút; újrafertőződés előfordulhat magas inokulummal vagy elsodródott törzsekkel. Az antitestszintek vagy a sejtes válaszok mérése segít a védettség felmérésében a kutatásban és egyes klinikai környezetben. A közegészségügyi programok célja a lakosság immunitásának növelése a célzott betegségek megfékezése vagy felszámolása érdekében.

• Védelem egy adott fertőző betegség ellen
• Aktívan, fertőzéssel vagy vakcinával, vagy passzívan antitestekkel szerezhető be
• Támogatja a csordavédelmet, ha széles körben elterjedt
• Általában tartós, de nem mindig teljes