Az igék többet tesznek, mint hogy időben elhelyezik az eseményeket. A hangulat egy nyelvtani kategória, amely kifejezi a beszélő hozzáállását egy helyzet állapotához – legyen az tényszerű, hipotetikus, parancsolt, kívánt vagy kétséges.

Az indikatív mód jellemzően valóságosnak mutatja be a helyzeteket; a konjunktív és kapcsolódó alakok nem asszertív vagy irreális kontextusokat jelölnek; a felszólító mód direktívákat kódol. Egyes nyelvek számos módbeli megkülönböztetést morfológiailag részletesen kidolgoznak; az angol inkább a modális igékre és a szintaxisra támaszkodik.

A hangulat kölcsönhatásban áll a modalitással, az igeidővel és az aspektussal. Fordítási nehézségek akkor merülnek fel, amikor a hangulatrendszerek nem illeszkednek egymáshoz. A leíró nyelvtanok elkülönítik a hangulatot a kapcsolódó kategóriáktól, és mindegyiket hiteles példákkal illusztrálják.

• A beszélő egy adott helyzethez való hozzáállásának nyelvtani jelölése
• Tartalmazza a kijelentő, konjunktív, felszólító és egyéb módokat
• Morfológiával vagy segédszavakkal kifejezve
• Szorosan kapcsolódik a modalitáshoz