Az angol nyelv számos főnév előtt választásra kényszerít: a, an vagy the. A névelő egy határozó, amely egy főnévi szerkezetet határozottként vagy határozatlanként jelöl, és segít jelezni, hogy a referens már azonosítható-e a diskurzusban.

A határozott névelők jellemzően egy egyértelműen azonosítható entitást választanak ki; a határozatlan névelők egy nem egyedi vagy új entitást vezetnek be. Egyes nyelvekben hiányoznak a névelők, és ehelyett a szórendre, az esetre vagy a kontextusra támaszkodnak. Mások további megkülönböztetéseket kódolnak, például a specifikusságot.

A névelő használata köztudottan nehéz azoknak a tanulóknak, akiknek az anyanyelvéhez nincs párhuzamos kategória. Még a haladó beszélők is megbotolhatnak finom kontextusokban. A nyelvtanok jelentős teret szentelnek a névelőválasztást szabályozó pragmatikai feltételeknek.

• A determináns határozottságát jelöli
• Szembenézi a határozott és a határozatlan hivatkozást
• Néhány nyelven hiányzik
• Nehéz sok második nyelvet tanuló számára