A mindennapi beszéd tele van informális kifejezésekkel, amelyek ritkán jelennek meg hivatalos írásokban. A köznyelvi szó egy ilyen kifejezés – egy szó vagy kifejezés, amely inkább a hétköznapi beszélgetéshez tartozik, mint a magas szintű vagy szaknyelvhez. A „fogok”, a „gyerekek” és a „lógni” a legtöbb szövegkörnyezetben köznyelvi. Ismerősséget és könnyedséget jeleznek.

A köznyelvi nyelvhasználat régiónként, generációnként és társadalmi csoportonként változik. Ami az egyik közösségben természetesnek hangzik, az egy másikban furcsán vagy helytelenül hangozhat. Azok az írók, akik realisztikus párbeszédeket vagy egy adott narratív hangot szeretnének megragadni, gyakran a köznyelvi szavakra támaszkodnak. A formális környezetben történő túlzott használat azonban alááshatja a tekintélyt vagy az érthetőséget.

A köznyelvi és a szleng közötti határ nem mindig éles. A köznyelvi kifejezések általában szélesebb körben elfogadottak és tartósabbak; a szleng gyakran múlékonyabb és csoportspecifikusabb. Mindkettő gazdagítja a beszélt nyelvet. A köznyelvi kifejezések felismerése segít az olvasóknak és a hallgatóknak a nyelvi regiszter és a társadalmi kontextus felmérésében, és segít az íróknak a céljuknak megfelelő formalitási szint kiválasztásában.